skip to main |
skip to sidebar
3
És leplezetlenül sírni kezdett... de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában. Lélegzett, belül azonban halott volt.
Én is igyérzek most...
Gyere el velem egyszer a cirkuszba. Veszünk vattacukrot meg popcornt és újra igazi gyerekként viselkedünk majd. Körülöttünk tágra nyílt szemekkel figyelik majd a kislányok és a kisfiúk az akrobatákat és csodálkozva mutogatnak az üvöltő oroszlánokra. Együtt nevetünk majd a közönséggel a bohócokon és vidáman tapsolunk majd ha sikerült a bűvészmutatványa. Bent ülünk majd a sárga és kék csíkos ponyva alatt. Az orrunkon beszippantva az édességek az állatok és az emberek illatának keveredését. Te majd átölelsz és én nevetek. Nevetek mert jól fogom magam érezni újra naiv kisgyerekként aki elhisz mindent amit lát. Te is együtt nevetsz majd velem, bár sose fogod megérteni mért akartam én cirkuszba jönni veled, ahol már annyi álom valóra vált...
Csak veled.<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése