Csak a Mai nap.:D

Umm hol kezdejem.Bementem reggel a suliba nagyon jó vollt mi voltunk a boszik és mivel hallowin volt ezért a gyerekektől cukrokat kértünk.:DKaptam egy csomóót.:) meg csináltunk fényképeket meg minden félét.^^Volt ott egy kisfiu akin állarc volt de nemtudjuk h kivolt az :?Ez már titok marad.^^
Olyan aranyos gyerekekk voltak ott.:)^^
És utánna a cukrokat bekellet rakni a szekrrénybe de persze voltaak olyanok akik megtartották....én meg beraktam.Hát jóvan.Szal eggyik szünetbe Fannival belopóztunk és kivettük.xD de ezt pszzzt.
Ma el voltunk a lányokkal.Vikii.<3
Minden órán szétuntam magammm.T_T
Aztánn Fannival meg Dorkával voltunk a városban aztááán vissza a sulliba.:)
Utánna onnan is mentünk el tovább.De Viki ott maradt.T_T.Ott voltunk egy kicist a jáccótéren xD.
Kitárgyaltuk az osztályunkat.xD
Aztáán előkészitő.Most nem nagyon figyeltem pedig kellet volna.De nem érdekelt.:S.Ezvan.
Utánna bementem Szatihoz egy kicsit rajzraa.:D.De nem volt ott az akinek kellet volna.T.T
Aztán elmentem Gisszal megg Bnőjéveel elmentünk a hobbiboltba meeeg 100asba meg ilyen helykre.:)
Visszamentünk Szatihoz éés ott vooolt ő is.:D<33Utánna beszéltem még Szatinak mindenféléről.
Utánna elkezdtünk haza felé jönni.Beszélgettünk még egy kicist itt a ház mögött.Uhh de elkellmondanom.xD olyxan hüyleén közlekedtünk elmentünk a tértől apécskőig aztán át a zebrán aztán vissza a másik uton.xD
Aztán hazajöttem,de máár nagyon fáj a szememm és kivettem a kontaklencsét és még most is.T.T
Viki kérte már tegnap,hogy nézzem meg az Isteni Sugallatot.Tegnap elfelejtettem ma meg Rajzon voltamm.whááj ugy sajnálom:/
Kiváncsi vagyok rám fog e irni az a bizonyos személy remélem igen..:)
Három hete
más ember vagyok. Ezt kivülről nem lehet észrevenni,én sem veszem
észre,ha tükörbe nézek.Csak annyit tudok mondani, hogy köze van a
hullámokhoz.Néha összecsapnak fölöttem, és olyankor hirtelen nagyon
magányosnak érzem magam-akkor is, ha épp egy tucatnyi ember vesz körül.
Ilyenkor elsírom magam, még ha minden úgy is történik , ahogy szeretném.
„Úgy döntöttem, hogy nem számít.”
A megdöbbenéstől lemerevedtem egy fél másodpercre, aztán minden összeállt. Ezért küldte el a barátait ma este, ahelyett, hogy elmenekült volna velük. Ezért szállt be velem a kocsiba ismét, ahelyett, hogy elfutott volna rendőrökért kiáltva…
A reakciója mindig rossz volt – mindig teljesen érthetetlen. Maga felé húzta a veszélyt. Szinte hívogatta azt.
„Nem számít?” Mondtam összezárt fogaimon keresztül, a düh megtöltött. Hogy képzeltem, hogy megvédek valakit, aki annyira… annyira… annyira elszántan védtelenné teszi magát?
„Nem.” Mondta halkan, megmagyarázhatatlanul lágyan. „Nekem nem számít, hogy mi vagy.”
Hihetetlen.
„Nem érdekel, ha egy szörnyeteg vagyok? Ha nem vagyok ember?”
„Nem.”